anyamajika

Hétfőn hentereg,
Kedden kecmereg,
Szerdán szendereg,
Csütörtökön csak csücsül,
Pénteken párnára dűl,
Szombaton szundít szorgosan,
Vasárnap horkol hangosan.

Amióta két gyerekünk van, azóta is - többé-kevésbé - gördülékenyen mennek a dolgok. Fontosnak tartjuk, hogy legyen állandóság, ezért a napirend. Egy gyerkőcnek az étkezések, az alvás, a játék mind-mind történés, ezekhez tudunk igazodni. Nagy vonalakban (az idősebbik lányunk szemszögéből) elmesélem mi hogyan csináljuk.
Reggel felkelünk, kicsit összebújunk a kicsikkel, majd Apa el dolgozni. Reggeli, egy kis mesenézés, délelőtt séta vagy főzés, közben játék, mesehallgatás, mondókák, gyerekdalok, tízórai. Ebédre Apa hazajön, ilyenkor együtt a család, majd Apa el, én összerakom a konyhát, mesélek, majd délutáni alvás. Itt jön az én időm. Ez persze azért többnyire házimunkákkal telik, de előfordul amikor olvasással vagy sorozat-nézéssel. Ha napok óta nem aludtam rendesen, akkor én is ledőlök egy kicsit a gyerekekkel. Aztán uzsi, majd játék, és ha van rá mód egy közös séta. Este vacsi, majd előbb a kicsi fürdik, aztán a nagy, utána pedig alvás. Eközben a kisebbik lányunk háromóránként eszik, és egyre többet kell vele is foglalkozni. A nap folyamán megpróbálok mindig egy kicsit előre gondolkodni, főzés közben már elmosogatok, a fürdés előtt kikészítem a ruhákat, megágyazok, stb.
Ezen felül rengeteg apró szabályunk van. Például fürdés után fogat mosunk, utána pedig már nincs kaja, csak víz. Mindig ülve eszünk, lehetőleg a konyhában, ritkán a kanapén. Nincs nasizás főétkezések előtt, és még sorolhatnám. Ezek a dolgok kívülről lehet, hogy egy kissé katonásnak tűnnek, de egyáltalán nem ilyen belülről. Jókedvűen töltjük a hétköznapokat, megpróbálunk minden nap sétálni, játszani, minden nap olvasok a gyerekeknek (igazából a nagyobbnak, de természetesen a kicsi is hallgatja). Most persze megyünk bele a télbe, így egyre több a benti program, de nyáron sokat vagyunk kint, játszóterezünk, sétálunk, reggelente piacolunk.
Ez mind onnan jutott eszembe, hogy nem is tudom mit kezdtem a rengeteg szabadidőmmel, mielőtt gyermekeim születtek.

Délelőtt plusz egy gyerkőc vendégünk volt, közben megfőztem az ebédet (itt köszönném meg még egyszer Édesanyámnak a reggeli segítségét), most bekevertem egy jókora adag palacsintatésztát, amíg a délutáni szunya megy, és becsomagoltam két karácsonyi ajándékot. Este a nagyobb Maminál alszik, én pedig két etetés között találkozom barátnőmmel egy gyors randira. Aztán Apával itthon filmnézős este. El vagyok kényeztetve.

Nem akarom elkiabálni, ha minden jól alakul, holnap végre eltűnnek az ősz hajszálak a fejemről. Sikerült ugyanis egyeztetnem a fodrászommal, aki eljön hozzánk, hogy a picit a festés közben bármikor meg tudjam etetni, ha szükséges. Aztán hátha a nagyobbat is rávesszük egy kis fazon igazításra, eléggé ráférne, csak sajnos nem barátok az ollóval. A körmét is nagy könyörgések árán tudom levágni. Szóval holnap csajoskodás.

Az úgy volt, hogy a nagyobb ma ott alszik a Mamánál. Már régóta szoktatjuk az idegen helyzetekhez, még a pici érkezése előtt kezdtük el, igazából többször is volt már kimenőn. Este átvittük, reggel mentünk érte. Imád ott lenni, van macska, sok szép játék, lego, mondókázás, éneklés. Mindig várja. Tegnap is emlegette. Ma délután rákérdeztünk, hogy akkor ahogyan megbeszéltük, ma ott aludhat, ha szeretne, mit szól hozzá. A válasz meglepő volt, marad itthon. Jól esett hallani, hogy ő most inkább itt érzi jól magát, és köszöni szépen hagyjuk már békén az öltözéssel, meg a babakocsiba üléssel. Azért egy kicsit már beleéltem magam, hogy ma talán hamarabb le tudunk pihenni, esetleg megnézünk egy filmet úgy, hogy nem alszunk el rajta.

Még régebben JamjarLady oldalán találkoztam a következő recept eredetijével, kicsit átvariálva azóta beépítettük a saját háztartásunkba, szinte állandó kellékként. Azért hívom sajtos verekedősnek, mert mindig vita van belőle ki evett többet, annyira imádjuk.

Hozzávalók:
25 dkg margarin
25 + 15 dkg reszelt sajt
25 dkg liszt
1 kávéskanál só
1 evőkanál tejföl
1 tojás sárgája
tetejére: nagy szemű só, köménymag, szezámmag, ízlés szerint

Elkészítés:
A lisztet megsózzuk, a margarinnal összemorzsoljuk, hozzáadjuk a 25 dkg reszelt sajtot, a tejfölt, majd alaposan összedolgozzuk. Egy órára legalább hűtőbe tesszük pihenni. Jó vékonyra nyújtjuk, megkenjük a tojás sárgájával, a tetejét megszórjuk a maradék sajttal (kömény, szezámmag), derelyevágóval vékonyra szeleteljük, majd 200-220 fokon pirosra sütjük. Egyszerű, gyors, nem lehet belőle eleget sütni.

Praktikák:
Nem árt, ha egy kicsit előre gondolkodunk (na ezt például nagyon megtanulja az ember, amikor anya lesz), a margarint érdemes 1-2 nappal a stangli készítése előtt szobahőmérsékletre helyezni, egészen egyszerű okból, sokkal könnyebb vele dolgozni, ha nem kőkemény.
Emellett ez a tészta fagyasztható is, tehát ha nincs időnk kisütni az egészet, vagy előre akarunk dolgozni, bekeverünk egy nagyobb adagot, és folpackba csomagolva egyszerűen lefagyasztjuk. Ilyenkor lassú kiengedést javaslok, és természetesen az újragyúrás során szükségünk lesz némi lisztre.

Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.

Két kislánnyal nem is olyan egyszerű onnan folytatnom, ahol abbahagytam. Őrült mókuskerék van itt kérem szépen, szorított napirend, most mégis lopok egy kis időt magamnak, délutáni alvás van. A nagy huszonegy hónapos, a kicsi alig múlt három. Eszméletlen gyorsan telik az idő, mintha még csak most 'kezdtük' volna el az első terhességet. Emlékszem, hogy az első születése után anno minden apróságot felírtunk, etetési időt, én mit ettem aznap, az aktuális pelenka/ruha méretet, súlyt, hogy beadtuk-e a d-vitamint, stb. Most is van kis füzet, de ma már csak azért írom fel az etetési időket, mert esküszöm nem emlékeznék, hogy mikor és melyik oldalról történt előzőleg az ellátás. Szalad már az agyam, nem szégyellem.
A minap elgondolkodtam - pont délután volt, aludtak a csajok - hogy mi hiányzik még az életemből. Igazából most teljes minden, csak magunkból kellene egy keveset visszakapnunk. Szóval eldöntöttem, hogy észhez kell térnem, először is kell egy napló újra, aztán olvasni szeretnék, és kirándulni is el kell jutni, lehetőleg még egy éven belül, meg csillagokat bámulni, mikor ahhoz támad kedvem. De amire a legjobban vágyom most, az egy kis kimozdulás a Zurammal, és félre értés ne essék, imádom a lányokat, és persze csodálatos dolgokban van részünk a gyerkőcökkel, de kell most már egy kis romantika, egy séta, egy pohár bor, akár csak egy mozi. Harmincnégy (khmmm) éves leszek idén, még rengeteg van előttünk remélhetően, és tenni is fogok azért, hogy az jól teljen.

Elköltöztem. Annyira régen csöndben pihen a majika, hogy idejét láttam tiszta lappal, új helyen, új téma köré építve folytatnom a blogolást. Az írást teljesen öncélúan kezdtem el még akkor, a mostanit már határozott céllal indítom, és a lányaimnak ajánlom. Remélem, jó kis gyűjteményt sikerül nekik összeállítanom, lesz itt minden, ami nekik/nekünk fontos lehet. Raaaaaj-ta.