anyamajika

Még szerencse, hogy nagyjából az összes ajándék be van már csomagolva (kivéve a kétéves Lego-ja), csak néhány apróságot kell elintézni karácsonyig. Például meg kell törni a diót, a stanglihoz meg kell venni a sajtot, ki kell találni milyen sorrendben készüljenek a sütik, karácsony első napján utazunk szülőkhöz, tehát be kell csomagolni négyünknek két-három napra. Megvan a fa, néhány díszt még venni kellene. Aztán jó lenne kitakarítani még egyszer az ünnepekig. Lomtalanítani is akartam, kicsit sok dolgot halmoztunk már fel, de ha arra januárban jut idő, igazából nem bánom. Megvár. Nyugalomra vágyok, gyertyaillatra, hóesésre.

Levendula ágastul,
Ugorj egyet párostul.
Azért adtam egyszer meggyet,
Hogy velem is ugorj egyet.

Új szenvedélyünk a Zurammal a Scrabble. Neten rendeltük, szinte másnap hozta a futár. Nem lehet mindig sorozatokkal, főzéssel elütni az estéket, valamikor az elménket is ápolni kell. És ami a legjobb ebben a játékban, hogy akár két ember számára is igen szórakoztató tud lenni.
A netes rendelést meg azért emeltem ki, mert majdnem fele annyiba került így, mint amennyiért a helyi játék boltokban kapható. Szóval mindenkit csak buzdítani tudok az internetes vásárlásokra, a sok kényelmi szempont mellett anyagilag is jól járhatunk.

Gomba, gomba, gomba,
Nincsen semmi gondja.
Ha az eső esik rája,
Nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti,
Van kalapja, teheti.

A nagy eszemmel úgy kellett odébb cipelnem a vasalni valótól görnyedező vasalódeszkámat, hogy a csodálatos gőzös vasalóm a konyhakövön végezte. Több helyen megrepedt a műanyag burkolata, csupa karc. Bár nem ereszti a vizet, de az az igazság, be se merem dugni. Megvárom vele páromat, mégis csak ő a férfi. Majd mond rá valamit. Legfeljebb majd jól megdicsér.
Update: Bedugás után elkezdett mindenfelé deformálódni a talp feletti műanyag rész, szóval kuka. Gyászolok.

És akkor egy klasszikus:

Gyerekek, gyerekek,
Szeretik a perecet.
Sósat, sósat,
Jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
Aki nem vesz, éhes lesz.

Ha kedd, akkor mondóka.
Az alábbiért külön köszönet Ildikó 'néninek', aki megtanította nekünk.

Kézre kesztyű, lábra zokni,
Hogy lehet ezt mind meg szokni!
Hasra póló, fejre sapka,
Hogy fér ez egy gyerek agyba!
Popsin bugyi, combon nadrág,
Sosem szól, ha kicsit nagy rád.
Néha szorít jó erősen,
Mutatja, hogy már kinőttem.

Hiába reménykedtem, elkezdődött az orrfolyás a nagyobbnál, emellett életében először a köhögés is, amitől látványosan meg van illetődve, kicsikém nem nagyon érti mi történik vele. Úgy sajnálom szegénykémet! Nem tudunk többet segíteni, mint időre beadjuk a gyógyszereit, meg minél táplálóbb ételeket készítünk, ha már nincs étvágya sem. Felkelek hozzá többször az éjszaka folyamán, megnézem be van-e takarva, van-e láza, és eközben megpróbálok úgy aggódni érte, hogy ne nagyon érezze meg. Ha jól számoljuk a kicsi három-négy nap lemaradással nyomja ugyanazokat a tüneteket. Az, hogy mi sem vagyunk jól, azzal meg nem érünk rá foglalkozni.

Ahogy azt a doktornő is megjósolta, a kicsi se úszta meg a lázat, már 38 felett járt a hőmérséklete az esti gyógyszer bevétele előtt szegénykémnek. Szerencsére étvágya van, és neki sem folyik az orra, tehát enni is tud rendesen, csak néha kicsit köhécsel. A Zuram is kezd beteg lenni, már a hangján hallani, én meg már nem tudom eldönteni, hogy a nemalvás vagy a kimerültség miatt szédülök egész nap. Nem is tudom mit kezdenék, ha nem lenne segítségem, szerintem teljesen kikészültem volna a héten.

Persze, ahogy belekezdek egy régen eltervezett dologba, izgalmasba, rögtön betegek a gyerekek. Legalábbis a nagyobb most tényleg nagyon beteg, a 38-40 °C-os lázát két nap után tudtuk levinni folyamatos lázcsillapítózással és ülőfürdővel. Valami vírusos torokgyulladás, vissza is rendelt minket a gyerkőc háziorvosa, hogy nehogy valami baj/szövődmény legyen. Ráadásul most annyira Apás, hogy én sokszor nem is vagyok neki jó. A kicsinek napok óta hőemelkedése van, de talán még nem kapta el, elképzelhető, hogy egyelőre csak a foga miatt. Most épp mindkettő fogzik, ami külön öröm mindnyájunk számára. A hab a tortán pedig, hogy a nagyobb a dackorszaki kelléktárába felvette a 'nem ülök be a székbe', a 'nem akarom megenni', a 'nem veszem fel a cipőt' mellé a 'nem akarok fürödni', a 'nem akarok kiszállni a kádból', és a 'nem akarok elaludni'-t is. A délutáni alvások elég kaotikusak lettek, egyelőre nem is erőltetjük a dolgot, amikor már nagyon fáradt, elalszik és kész. Először erőltetni próbáltuk, de szerintem rontottunk a helyzeten, szóval most kivárunk, figyeljük a reakciókat. (Ahogyan ő is minket tesztel, mi is őt.) Az estivel is gondban vagyunk, de kisebb-nagyobb hisztizés után azért hajlandó az ágyban maradni. Ma például egy óra hosszába került, hogy végre feladja. Pedig majd elájult, olyan álmos volt a lelkem.

Jákobnak volt hat fia,
Mind a hat csizmadia.
Simi, Samu, Sámuel,
Dini, Dani, Dániel.

Sosem fogom elfelejteni, mikor először kellett aggódnom szülőként, édesanyaként. Nem is igazán jó szó a kellett, de nem tudom máshogy kifejezni. Mikor megszületett a kislányunk, bakteriális fertőzést kapott, mivel a felsírás pillanatában magzatvizet nyelt/lélegzett be, így bár szinte teljesen időre érkezett, normál súllyal, tökéletes Apgarral, koraszülöttosztályra került. Tíz napos antibiotikum kúra kezdődött nála. Így visszagondolva nem is volt akkora nagy a baj, és talán mi voltunk ott a legegészségesebbek, de azért eléggé idegőrlő volt mindnyájunknak az az időszak. Utólag tudtuk meg, hogy tízből egy 'nemkoraszülött' gyerkőc ilyen vagy olyan okból kifolyólag PIC osztályokra kerül. Szóval mi is a 'Korán' voltunk, nem volt elég, hogy friss anyaként küzdeni kellett a tej beindításával, az érzelmekkel, úgy alapvetően a járással, rögtön helyt kellett állni. Az első napokban, míg inkubátorban volt a kiscsaj, nem is járhattam át hozzá (másik épületben volt), csak telefonon érdeklődhettem az állapotáról, meg látogatási időben, naponta egyszer fél órára, agyon fertőtlenítve, bemehettünk hozzá a Zurammal. Ő pedig csak aludt ott békésen, nem nagyon zavarta hogy körülötte mindenféle gépek csipognak, hogy a homlokába infúzió van bekötve. Az összes inkubátor körül fecskendőkkel a kezükben ugráltak az ápolók, csak a miénk körül nem. Mikor kijöttünk tőle, Párom a fülembe súgta, hogy ne aggódjak, mert minden rendben lesz. Pár nap múlva jött a telefon, hogy most már mehetek az etetésekre, hogy végre megfoghatom és megpuszilgathatom az én kicsikémet. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, mikor először szagoltam újra a nyakába, és éreztem azt az igazi baba illatát. A világ legcsodálatosabb illatát.

Régen sokszor készítettem, mert egyszerű, jól variálható, nagyon ízletes, és az előkészületek után igazából semmi dolgunk. Csak várni, ahogy a sütő elkészül vele.

Hozzávalók:
4 egész csirkecomb
4-5 szál sárgarépa
4-5 szem nagyobb krumpli
2-3 fej hagyma
só, petrezselyem, esetleg vegeta/delikat

Elkészítés:
A zöldségeket megpucoljuk, megmossuk, hasábokra vágjuk, majd beletesszük egy sütőzacskóba. A csirkecombokat kissé megsózzuk, majd a zöldségekre tesszük. Kevés vizet öntünk rá, majd bekötjük a zacskót. Szépen elfektetjük egy tepsiben, majd két-három helyen megszúrjuk (kell egy kis rés, hogy a felesleges víz el tudjon párologni). 180 °C-on sütjük egy órát, majd felbontás után további egy óra alatt szépen megpirítjuk. A legjobb, hogy a körettel együtt készül el az étel.

Tippek:
Nem kell alá zsiradékot tenni, elég bele a húson lévő. A fent felsorolt zöldségeket mindig beleteszem, de lehet még variálni ha valaki szeretné. Mi próbáltuk már zellerrel, kelbimbóval megbolondítani, mindkettőről csak jókat tudok mondani. Természetesen fóliával lefedett tepsiben is el lehet készíteni, de valamiért nálunk a sütőzacskós variáció jobban bejött.

Amikor az ember hosszú hetek alatt, türelemmel kialakít valami rendszert a gyerkőce elalvási rítusában, na azt azonnal elrontja egy felrúgott alkalom. És tényleg elég egy alkalom. Ez is olyan, mint egyszer megengedni a porontynak, hogy felálljon az ágyon, utána mindig fel fog állni, mivel te a múltkor már megengedted neki. Vagy hiába hajtogatod, hogy nem mászkálunk evés/ivás közben, ha a nagymama/keresztszülő/akárki megengedi neki.
Szerencsére nálunk itthon komoly összedolgozás zajlik a háttérben, általában nincs is ebből problémánk. Csak hát emberek lévén mi is hibázunk néha.

A karácsonyi ajándékok jelentős része beszerezve, egy internetes rendelés és egy duplo-vásárlás van hátra. Decemberre pedig már csak az apróságok maradnak. Ja, és persze Apa ajándéka. Szokásunkhoz híven semmi túlköltekezés, mindenki párezer forintos ajit kap, csak a gyerkőcök kapnak kicsit nagyobb értékben. Sokkal fontosabb, hogy együtt töltsük az ünnepeket, hogy együtt gyúrjuk és szaggassuk a mézes sütit a nagyobbal, és nagyon szeretném, ha lenne hó, mert akkor az első közös szánkózás is elérkezik végre. A kamrában pihen a házi barack lekvár és a dió a zserbóhoz. S, ha minden jól alakul, talán a lakást is ki-nagy-takarítom az ünnepekig.