anyamajika

Két kislánnyal nem is olyan egyszerű onnan folytatnom, ahol abbahagytam. Őrült mókuskerék van itt kérem szépen, szorított napirend, most mégis lopok egy kis időt magamnak, délutáni alvás van. A nagy huszonegy hónapos, a kicsi alig múlt három. Eszméletlen gyorsan telik az idő, mintha még csak most 'kezdtük' volna el az első terhességet. Emlékszem, hogy az első születése után anno minden apróságot felírtunk, etetési időt, én mit ettem aznap, az aktuális pelenka/ruha méretet, súlyt, hogy beadtuk-e a d-vitamint, stb. Most is van kis füzet, de ma már csak azért írom fel az etetési időket, mert esküszöm nem emlékeznék, hogy mikor és melyik oldalról történt előzőleg az ellátás. Szalad már az agyam, nem szégyellem.
A minap elgondolkodtam - pont délután volt, aludtak a csajok - hogy mi hiányzik még az életemből. Igazából most teljes minden, csak magunkból kellene egy keveset visszakapnunk. Szóval eldöntöttem, hogy észhez kell térnem, először is kell egy napló újra, aztán olvasni szeretnék, és kirándulni is el kell jutni, lehetőleg még egy éven belül, meg csillagokat bámulni, mikor ahhoz támad kedvem. De amire a legjobban vágyom most, az egy kis kimozdulás a Zurammal, és félre értés ne essék, imádom a lányokat, és persze csodálatos dolgokban van részünk a gyerkőcökkel, de kell most már egy kis romantika, egy séta, egy pohár bor, akár csak egy mozi. Harmincnégy (khmmm) éves leszek idén, még rengeteg van előttünk remélhetően, és tenni is fogok azért, hogy az jól teljen.