Nagyon kemény, mozgalmas januáron vagyunk túl, arra nem jutott időm, hogy gép elé kerüljek. Minden ott kezdődött, hogy az év első teljes munkahetében becsöngetett főbérlőnk, és közölte, május elsejétől szükségük lenne a lakásra. Nincsen velünk semmi gondjuk, mindent időben ki szoktunk fizetni, ők nagyon kedvelnek minket, de gyermekük kirepülne otthonról, aminek már amúgy is itt van az ideje. Nyilvánvalóan nem vagyunk megsértődve, hiszen ez bármikor előfordulhat ha albérletben lakik az ember, de azért csak váratlanul ért bennünket a hír. Ígéretet kaptunk anno, hogy hosszútávra (sok-sok évre) tervezhetünk, még szerettünk volna legalább két évet itt maradni, és már csak egyszer, a saját lakás/ház megvásárlásakor/építésekor költözködni. Na bumm, akkor még plusz egy költözés, kibírjuk. Amúgy tényleg nagyon rendesek, mert az előre megbeszélt két hónaphoz képest jóval előre szóltak, ők is tudják, két pici gyerkőccel nem olyan egyszerű a költözés.
Itt jött aztán az agyalás, hogy akkor most merre. Albérlet továbbra is, vagy vágjunk bele vásárlásba. Megnéztük merre mennyink van, és arra jutottunk, hogy körüljárjuk a kérdést, aztán ha mégsem úgy alakulna, ahogyan szeretnénk, akkor meg maradunk az albérlet keresésnél. Van némi önerőnk, nem olyan eget verően sok, de azért egy jó 30 %-ot le tudnánk tenni, a többit kellene hitelből megoldanunk. Jelenleg semmi hitelünk nincs, sehol nem vagyunk tulajdonosok, ami esetlegesen rontaná a hitelképességünket. Kiszámoltattuk pénzügyi szakemberrel a lehetőségeinket. Minden nagyon szép és jó, egy dolgon bukik el a dolog, hogy mivel én jelenleg GYED-en vagyok, ami valljuk be őszintén, nem egy nagy összeg, és a családi pótlékot sem számolják bele a családi megélhetésbe (mégis mi a fene lenne, ha nem az), hiába a Zuram bejelentett fizetése, sajnos nem kapunk annyi hitelt, amennyit szeretnénk/kellene felvenni egy lakás megvásárlásához. Az a röhej, hogy most albérletre fizetünk x összeget, a hitel x-15.000 ft lenne, mégsem kapjuk meg a lehetőséget, a jelenlegi pénzügyi törvények miatt. Hozzáteszem, megérthető, hogy a sok bedőlt hitel miatt nem osztogatják csak úgy a pénzt az embereknek, emiatt sem vagyunk megsértődve, csak úgy kihangsúlyoznám, hogy a jelenlegi költségünknél kevesebb lenne a hiteltörlesztőnk. Nem tudunk - és nem is akarunk - másik ingatlan jelzálogként bevonni, akkor ugyanis így is menne a dolog.
Tehát marad az albérlet. Amennyire lent vannak az ingatlan árak, annyira fent az albérleteké. Ha az ár, és a környék is megfelelő, akkor nem adják ki gyerekes családnak. Ha tetszik nekünk a lakás, szinte minden tökéletes, akkor nagyon szűk a lépcsőház, és még tároló sincs. Ja és a kedvencünk, bútorozott. Akinek bútorozott, általában nem hajlandó anélkül kiadni. Jó lenne egyedi fűtéses, semmi távfűtés, és nem bánnánk, ha nem panel az épület. Mindegy hogy a hatvanas években épült, csak inkább legyen tégla. Jó lenne egy erkély, persze erről lemondunk, ha nincs nincs. Mivel van autónk, jó lenne zárt udvar, de az is megfelelő, ha legalább könnyen lehet parkolni a környéken. Már meg sem merem említeni a babakocsi tárolási lehetőséget, de nem nagyon bírnám fel-le cipelni a testvérkocsinkat és a két gyerkőcöt. Szóval nem egyszerű a dolog. Azért az idő velünk van, szerencsére. Még bőven van lehetőségünk nézelődni.
