anyamajika

Karácsonyozni, és szilveszterezni két beteg gyerekkel két beteg felnőttnek nem a legvidámabb dolog, nem mondhatom, hogy idén igazán ünnepi volt a hangulatunk. December 8-a körül kezdte a nagyobb a hörghurutot, egyik pillanatról a másikra lett beteg, ahogy az egész bölcsis csoportja is persze. Péntek hajnalban mentünk az orrom miatt az ügyeletre, estére a kicsi is belázasodott. Apuka szombaton estére lett rosszul, én vasárnapig bírtam. A szétzúzott arcommal nem volt egyszerű az orrfújás. Viszont addigra már nem vérzett, szerencsére. Megúsztam a kékülést is a fejemen, rögtön a sárga színnel kezdtem, így mehettem emberek közé, már amikor kijutottunk. A térdem hetekig lila volt, szerencsém, hogy nem annyira szoknyás most az időjárás. Három nappal karácsony előtt vettük meg a fát, huszonharmadika éjjel csomagoltam az ajándékokat, miután végre elaludtak, és feldíszítettük a fát. Aztán lelassulhattunk végre. Karácsony reggelén nagyon édeset szólt nekem az én Babócám. "De Anya, nem jöhetett még a Télapó/Mikulás/Jézuska, hiszen még nem esett hó." És ennél az édes mondatnál jöttem rá, hogy mit érdekel engem, hogy csak felületesen van kitakarítva a lakás, és még csak a stangli és a sült kacsa van készen. A varázslattal kell inkább foglalkoznunk. Megbeszéltük, hogy a Télapó/Mikulás/Jézuska hó hiányában is ellátogat a gyerekekhez, ezután a Kiscsajnak felragyogott a szeme, kimentünk a nappaliba, és megnéztük, hogy mi történt ott az éjszaka alatt. Persze Hugi, menetrend szerint hatkor kelt, ő már túl volt az újdonságon. Együtt csomagokat bontottunk, megnéztük az új játékokat, karácsonyfa-ámulat, imádat. Apa napközben megfőzte a hal(ász)lét, gyorsan összedobtunk köretet a kacsa mellé, nem foglalkoztunk a párolt káposztával, savanyúságot bontottunk. Még a szokásos zserbót sem sütöttem meg karácsonyra, de megbeszéltük, hogy nincs is sok értelme, amíg nem érezzük teljesen az ízeket, teljesen felesleges. Délben Anyukámnál ebédeltünk, este itthon voltunk négyecskén. Másnap utazás vidéki Nagymamához, Nagypapához. Szombaton az előszülinapom rettenetes volt, de legalább moziba eljutottunk, ami viszont jó volt. Vasárnapra megint beállt a derekam, heppibörzdéj. A hétfői céges vacsi kívülállóként furán telt, de isteni finom hátszínt ettem salátával, és málnás fagyit, szóval nem panaszkodhatok. A kisebb szilveszter éjjeli újra belázasodása már rutinszerűen történt, két nap után semmi baja, még az orra sem folyt, szerencsénkre. Most már mindenki újra a saját ágyában alszik, és nézhetjük végre a Newsroom-ot Apával.