anyamajika

Én: Gyere szívem, itt az ebéd. J: Anya, én nem vagyok éhes. Én: Rendben, majd később eszel, akkor mehetünk aludni. J: De Anya, nem vagyok álmos. Én: Jól van kicsim, ma úgy is olyan szépen süt a nap, akkor gyere öltözzünk, indulunk sétálni. J: De Anya, nem vagyok sétálós.

Szerintem érzi, hogy nem volt igaza reggel, mert főzi a székelykáposztát, én meg internetezek.

Most, hogy alszanak a csajok, és hogy a Zuramnak legyen igaza, hogy én mennyire ráérek délutánonként, ma szabadságot veszek ki az alvásidőre, és blogolni fogok. Márcsakazértis.Mindenhol vannak gondok, persze nálunk is vannak vissza-visszatérő problémák, és ma egyszerűen…

Féltem ettől a "két gyerekkel, téli ruhában, a második emeleti lakásunkból, egyedül elindulni otthonról" témától, de ma belevágtam. Menni fog ez.

Ma éreztem először azt, hogy minden az én kezem irányítása alatt áll. Tegnap este írtam egy listát, amit még este el kellett végeznem. Őrült hosszú lista volt, hajmosással, köretkészítéssel és vasalással fűszerezve, mégis a végére jártam mindennek. Egy nokedlit kellett ma…